Kezdetben volt a szocialista tervgazdálkodás, majd a rendszerváltozás és a privatizálás néhány éve.
A válság előtti másfél évtizedben átéltük a fejlődést, fokozatosan megismertünk új, korszerű technológiákat, anyagokat. Sajnos már ekkor megjelentek az árnyak: a körbetartozás, a kisemmizés technikái. Sok jobb sorsra érdemes vállalkozás már ekkor tönkrement – mások megerősödtek.
A válság. Az építőipar is megszenvedte a maga válságát. Szemünk láttára indultak világnak, vagy más iparágban próbáltak szerencsét szakembereink tízezrei.
A válság nem „csak” munkahelyek megszűnése. Óriási veszteség a mindeközben elveszett tudás, tapasztalat.
A kevés megbízás, a kíméletlen árverseny, a piaci áron aluli vállalások sok esetben hiányos, felületes, egyeztetetlen tervezést és rossz minőségű, késedelmes kivitelezést eredményeztek. Tisztelet a kivételeknek!
Jelenleg az állam által generált lakópark-építési bumm, és nagyberuházások teremtenek (csak másképpen) nehezen kezelhető helyzetet. A jó szakemberek derékhada külföldön, utánpótlás alig, szakmunkásképzés közel nulla, a kereslet nagy.
Mindeközben folyamatosan fejlődött a számítástechnikai háttér, és szakadatlan változott a jogszabályi környezet.
